Telihold van.Tele a lelkem gomolygó,sötét,tömör indulattal.Nem harag,nem gyűlölet.Indulat:mindenre képes,mindent átható,zsigerből feltörő indulat.Állok az ablaknál,nézem a tájat.A Hold fénye reszketve borítja rá fehér fátylát...Nem sokára indulok.Kinyitom az ablakot,beárad a már tavaszias éjjeli levegő...Mintha tompítana a bennem izzó lángokon.Vagy inkább a tudat teszi ezt...?A tudat,hogy ma éjjel ismét...ismét megteszem,megtehetem....
Indulnom kell,hív az éjszaka...a némaság...csend...magány...Élek.Legközelebb mesélek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése